Hát sorry. Nem hagyhattam ki a szokásos 300-poént, hiszen a 300. bejegyzéshez ért a blog. Na igen. És magyar lett újra. Hogy miért? Nos, sok-sok okom van erre. Első körben a legfontosabb az, hogy rájöttem, nagyon nem jó az, ahogy az oldal most áll: a cikkek magyarul, a blog meg (egy ideje) angolul. Választani kellett a két nyelv között, hogy melyiken vigyem tovább az oldalt, s ezen agyaltam már egy ideje. Nos, ha totálisan mindent lefordítottam volna angolra, akkor az iNi egy site lett volna a sok közül odakint a WWW-n. Amíg magyar volt, többé-kevésbé kuriózumnak számított: nincs ugyanis túl sok, 3D programozással foglalkozó tutorialsite. Nem mintha az oldal a klasszikus értelemben tutorialsite volna, de mégis ez tette valamennyire ismertté. Mi értelme hát még egy oldalt csinálni, amiből sok van? Így aztán döntöttem.

Nem mellesleg egy másik ok volt a döntésem mellett a nosztalgia is – elkezdtem feltölteni a régi blogbejegyzéseket (sajna lassabban megy, mint gondoltam) és valahogy magával ragadott az oldschool érzés, az egyetemi éveim emléke, miegymás. A site magyarul indult és OpenGL-lel foglalkozott. Kb. itt lenne az ideje visszatérni a rendes kerékvágásba, nem? De. Igyekszem tehát amint lehet a tartalmat feltölteni, az oldalt magyarul folytatni a cikkekkel együtt – ami blogbejegyzés angolul van az valószinűleg angolul is fog megmaradni, de az újak már magyarul lesznek.

Na, még egy másik téma: gondolom mindenki látta már az Avatar-t. Nos, volt szerencsém 3Dben megnézni és ütött. A történetre nem fektettek ugyan akkora hangsúlyt, mint számítottam rá, de a hangulat… Na, az OMG kategóriás volt. Kijöttem a moziból és hirtelen jelentéktelennek, szürkének, üresnek és igencsak röghözkötöttnek éreztem az életem. Sohasem volt még olyan érzésem, hogy mindent csak úgy eldobnék egy kis szabadságért, távol ettől az úgymond civilizált világtól, a betontól, a pénztől, a politikától, az utca kicsinyes és önző emberétől… Gondolom ez kb. full nem érdekli az átlag olvasót, de muszáj vagyok leírni, már csak azért is, hogy X év múlva visszanézve az oldalt emlékezzek erre az érzésre. Ami ezt az érzést legjobban előhozza belőlem, az mindjárt a film kezdőzenéje, “You don’t dream in cryo…”

Aki még nem nézte meg a filmet, annak csak ajánlani tudom!

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.